Atipikus foglalkoztatási formák

Munkaerő-kölcsönzés, részmunkaidő, távmunka

Az atipikus foglalkoztatási formák definiálása és a típusok taxatív felsorolása jelenleg is nehéz. Biztos pontnak tekinthető, hogy az atipikus a tipikustól eltérő formát jelöl, a következőképpen:

Az atipikus munkajogviszonyok a jogalkltal tipikusként szabályozott önállótlan foglalkoztatási formától, a „tipikus munkajogviszonytól” egy vagy több elemében eltérő tartalmú jogviszonyok összessége (Bankó, 2008).

Az atipikus foglalkoztatási forma a fenti definíció értelmében nem határozott idejű munkaszerződéssel, nem a munkáltató által biztosított munkahelyen, meghatározott kötött munkarendben végzett tevékenység. (Karoliny & Poór, 2010).

Kollányi (2004) szerint e körbe tartoznak a nem alkalmazottként foglalkoztatottak, az alkalmi munkások és a rugalmas és kötetlen munkaidőben dolgozók is. Ilyen lehet az intézmény, cég, vállalkozás telephelyén kívül, annak egy vagy több részlegében végzett munka, az ügyfélszolgálati irodában, telefonos irodában, teleházban, szomszédos irodában, otthon, vagy akár utazás közbeni, mobil munkavégzés, illetve a részmunkaidő, az önfoglalkoztatás, vagy éppen a munkaerő-kölcsönzés (Kollányi, 2004).

Könnyen belátható, hogy nagy részarányt fed le az atipikus foglalkoztatás a munkavégzési típusok között. Egy 2009-ben készült kutatás szerint az EU-15 országok tekintetében már meghaladta az 50%-ot (Juhász & Matiscsákné, 2013). A foglalkoztatási forma elterjedésének a mozgatórugója a rugalmasság megteremtésére irányuló igény, mely alátámasztja a magas részarányt (Bankó, 2008).

A munkaerő-kölcsönzés e halmazon belül található, mely esetben a definíció a Mt. szerint meghatározott: Az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi.

A konstrukció lényege, hogy a kölcsönvevő úgy jut a munkaviszony sajátosságainak megfelelő alárendelt, utasítható munkaerőhöz, hogy neki magának nem kell munkaviszonyt létesítenie. Így mentesül a munkaviszonyhoz kötődő adminisztratív, közteher-fizetési kötelezettségek, vagy a jogviszony létesítése-megszüntetése körüli jogi teendők, kockázatok alól (Wolter Kluwer, 2013).